1. gondolkodásra, beszédre, termelőeszközök készítésére, kultúra teremtésére való képességével az élővilágból kiemelkedő, legfelsőbb rendű élőlény (homo sapiens). | e faj egyedeinek összessége: az emberiség. az ember és a természet.

2. ez az élőlény egyedi voltában. ember ember ellen harcol; ▸ embere válogatja ▸ sok jó ember elfér kis helyen | biz <megütközés, megrovást kifejező megszólításként.> ember, mit csinálsz?!

3. meghatározatlan személy, valaki, akárki. megesik ilyesmi az emberrel. | ▸ az ember nép: az ember fia lánya tréf: az ember gyermeke megáll az ember esze. | ▸ az embernek fia

4. kellő értelmi, erkölcsi színvonalon álló személy. embert farag valakiből; ▸ embere a szavának | megbecsült, tekintélyes személy. | nép egészséges v. ép ember. már nem lesz belőle ember!

5. vmely közösséghez tartozó személy. a csapat hét emberből áll. | szolgálati v. munkaviszonyban alárendelt személy. a művezető emberei.

6. ▸ az emberek mit szólnak majd az emberek? | ▸ emberek nem jár emberek közé. | ▸ emberek ide figyeljenek, ember!

7. ▸ valakinek az embere bizalmas emberem. | ▸ emberére akad talál

8. ▸ valaminek az embere a tettek embere.

9. nép | férfi. ember kell ide, nem asszony! | férj. hazajött az emberem.

10. nép felnőtt, nem gyermek.

[? em- ‘nő’+-ber ‘férfi’]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. (fn-i)

II. (mn-i, ragozatlan jelzőként) vál ez a(z), ezen. e nemzet; ez esetben.

[ fgr ]